ISKOLÁNK TÖRTÉNETE

Hazánkban az 1806. évi Rátió 13. pontja először szorgalmazta a 6-12 éves korig terjedő tankötelezettséget. A fiúk számára a 6-12 éves korig, a lányok számára a 6-10 éves korig való tankötelezettség törvénybe iktatását javasolták. A bécsi kormányzat 1825-ben elrendelte ugyan a 6-12 korig terjedő tankötelezettséget, de csak négyosztályos iskolákat állítottak fel. A népoktatás előtérbe juttatásáért küzdők csak 1868-ban tudták kiharcolni az általános tankötelezettséget. Az 1868. évi XXXVIII. tc. hazánk első népoktatási törvénye. Ekkor a vallás- és közoktatási miniszter báró Eötvös József volt.

 Vencsellői mindennapok a XVIII-XIX. században

A falu gyermekeinek – hasonlóan a többi településhez – ősztől tavaszig iskolába kellett járni.  A tanítás itt is Szent Mihály havától Szent Györgyig tartott, osztályozás nem volt, csak ünnepélyes, nyilvános vizsga a templomban. A Mária Terézia kori gyermekeknek azonban csak egy része ült be rendszeresen az „oskolába”. Hat fiút és 2 lányt tanított a pataki kollégiumban végzett Árokházi Mihály református tanító, aki munkájáért  gazdánként ¼ mérő rozsot, 17 krajcárt, ½ szekér fát, valamint az olvasást tanuló diákoktól 24 krajcárt, a kisebbektől 12 krajcárt és ¼ mérő zabot kapott. Járhatott volna iskolába még 22 fiú és 1 lány, és tanulhatott volna olvasást, írást,  számvetést, katekizmust, könyörgést, éneklést és latin igeragozást. 1801-ben már készpénzben 18,34Rft-ot továbbá 13 köböl rozsot, 25 szekér tűzifát, két köböl rozsvetést, egy kis szilvást, öt embervágó kaszálót, valamit gyermektanításért 11 Rft-t, sabatsaléba 3 véka zabot, temetéseken éneklésért pedig 1 Rft-ot kapott a tanító, aki ekkor már Czine János volt.

1806-ban a falu református „oskolamestere” Mészáros György volt, aki kátét, szent történeteket, zsoltárt oktatott. Fiú és lány tanítványai 23-an voltak.

A gyerekek tanítása a tanító, míg a gyülekezet irányítása a lelkész feladata volt. A XVIII. század első felében előfordult, hogy saját házánál prédikált, mert a falu régi  temploma olyan rossz állapotban volt, hogy nem volt biztonságos benne tartózkodni.

Felekezeti iskolák, 1834-1914

A római katolikus iskola már 1834 előtt is működött, hiszen a régi iskola helyett ekkor már újat építettek.1891-ben már biztosan legalább két, ehhez a felekezethez tartozó oktatási intézmény  állt  Vencsellőn. A királyi tanfelügyelő Miklós László volt.

A görög katolikus iskola 1898-ban tűnik fel a forrásokban, amikor a himlőjárvány miatt 8 napra bezárják az intézményt, a kántortanítót is ebben az évben említik először az iratokban.

A református iskoláról kevesebb információt tudunk. 1886-ban már biztosan működött, hiszen a források a református kántortanítót említik, 1889-ben pedig a himlő miatt ugyanúgy bezárták, mint a görög katolikust.

1912-ben további gyarapodásnak indult a vencsellői iskolák száma, hiszen a Vallás és Közoktatási Miniszter arra kötelezte a falut, hogy Rózsástanyán községi fenntartású iskolát létesítsen.  A községi képviselőtestület 1913. május 19-én tartott ülésén tárgyalta az ügyet.

1913-ban, mivel a községnek nem volt ingatlana, a Dessewffy- hitbizományhoz fordultak, akik nem reagáltak a kérésre, így az alispán és a minisztérium jóváhagyta a kisajátítási eljárást, így elhárult az akadály az iskolaépítés útjából. 

Oktatás a világháborúk idejétől a falu egyesítéséig

Gáva:

Az alsófokú oktatás több intézményben történt. Gáván 2 római katolikus, 1 görög katolikus, 1 református elemi népiskola volt. A felszabadulás előtt az oktatás és nevelés  a község három felekezeti iskolájában folyt. Hét épületben voltak tantermek elhelyezve. A római katolikus, görög katolikus, református egyház tartotta fenn az oktatási intézményeket. A tanulók általában 6 elemit végeztek. Magánjellegű középiskolai oktatás  is folyt. A tehetséges parasztgyermekek oktatása azonban nem volt biztosítva. Csisztu László pedagógus így emlékezik vissza a tanítás megkezdésére: „ Már 1944 decemberben megkezdtem a tanítást, illetve a tanulók összegyűjtését, akikkel helyreállítottuk a görög katolikus iskola tantermét, meszeltünk, cserepeket szedtünk össze, javítottuk a tetőt.”
1945 szeptemberében nehezen, de megindult a tanítás. 1948-ban bevezették a  nyolcosztályos általános iskolát. Igazgatója: Tóth József.

Az oktatásban is lezajlott az államosítás: 1948-ban a gávai felekezeti iskolák  államosítása mellett döntött a képviselő-testület. Ezt részben azzal indokolta, hogy ezek az iskolák az eszközöket nem tudják biztosítani, részben pedig azzal, hogy a felekezeti iskolák a többi felekezet gyűlöletére nevelik a gyerekeket.

A későbbi beszámolók azonban azt mutatták, hogy az államosítással gyakorlatilag semmi nem javult, sőt a szülők ellenszenvvel fogadták a döntést. Az 1950-es gyakori lemorzsolódások okát a következőkben állapították meg: a sok hiányzás, a szülők nem járatják gyermeküket iskolába részben politikai, részben gazdasági okokból, az iskola nem elég tiszta. 1951-től pénzbírsággal sújtották a gyerekeiket iskolába nem járató szülőket. A szülők általában gazdasági okokra hivatkoztak, de az 1952-től beinduló razziaszerű családlátogatások bebizonyították a nyilvánvalót: a szülők ellenszenvét az állami iskolák iránt.  Már 1947-ben felvetődött egy népfőiskola felállításának gondolata, amelyben mezőgazdasági ismereteket nyújtanak a parasztfiataloknak.

A tanteremhiány miatt délután is jártak gyerekek iskolába. 1959-60-as tanévben elkezdték az Esti Dolgozók iskoláját. Egy osztály indításához 15 diák kellett. Mindenki jelentkezhetett, aki 1959. szeptember 1-ig betöltötte a 16. életévét. Az analfabétizmus felszámolásáért sokat tettek a pedagógusok.

Szintén ebben a tanévben indult a továbbképző iskola, melybe azok a 14-16 éves ifjak jártak, akik nem mentek el középiskolába vagy ipari tanulónak. Itt ideológiai és mezőgazdasási szakismereteket nyújtottak. Később, mert kevés ifjú járt ide, a mezőgazdasági ismeretek rovására a háztartási ismereteket vezették be.

Az iskolán kívül is folyt nevelőmunka. Az Ady Endre Művelődési Házban működött tánc- és festőszakkör. A mozi és könyvtár is itt volt elhelyezve. Ezüstkalászos tanfolyamok is működtek növénytermesztési, állattenyésztési és kertészeti szakokkal a 60-as évek első felében. Zongoraoktatás is folyt Gáván, de ez 1969-ben abbamaradt a kevés jelentkező miatt, viszont nem maradt abba a kézimunka szakkör. Azt látjuk, hogy a 60-as évek végére, 70-es évek elejére Gáván a pedagógus- és eszközhiány ellenére valamelyes fejlődés mégis megfigyelhető.

Vencsellő:

Még 1945-ben birtokba vette a község a Dessewffy-kastélyt, ahol kultúrházat kívánt kialakítani. A közoktatást a háború után a külterületeken is beindították. Már 1947-ben kimondta a képviselőtestület az Érháton egy elemi iskola felállításának szükségességét. Több mint negyven iskolaköteles gyerek volt itt, de kérték a közoktatási minisztert, hogy ennek költségeit államsegélyként biztosítsa.  A Rózsás tanyán is egy egytantermes állami iskola felállítását határozták el, s ingyen telket adott hozzá a község. A község továbbá 500 Ft-tal járult hozzá a Gáván felállítani szándékozott népfőiskola költségeihez. 1948-ban a község belterületén megépítendő napköziotthonos óvoda részén ajánlott fel ingyenesen egy 600 öles telket a képviselő-testület.

Ugyanebben az évben államosították az iskolákat. Az államosításig volt Vencsellőn 3 római katolikus, 1 görög katolikus, 1 református és egy magán általános iskola. Az államosítás után állandósult a tanteremhiány. Az 50-es években végig komoly problémát jelentett a magas mulasztási óraszám és a komoly mértékű lemorzsolódási arány.

1959-ben beindult az úttörő munka. Közösségformáló hatása az őrsök és rajok együtt munkálkodásával kiemelkedő volt.

A 60-as évek elején az országos kultúrpolitika célkitűzése volt, hogy minél több érettségizett ember legyen hazánkban. Ehhez a meglévőnél jóval több középfokú tanintézményre volt szükség, ezért a kormányzat vidéki kisvárosokban is létesített középiskolákat. Így került sor arra, hogy 1963-ban Vencsellőn gimnáziumot hoztak létre, mely egy osztállyal indult és részben általános iskolai tanárokkal működött. Szinte fennállása alatt végig eszköz- és tanteremhiánnyal küszködött.

Gáva és Vencsellő egyesítésére az Elnöki tanács 8/1971. sz. és a Megyei Tanács 911 971. sz. határozata lapján 1971. április 25-én került sor. Az egyesített település nagyközségi címet is kapott és a szomszédos Balsát közigazgatásilag hozzácsatolták. A község egyéb gondjai mellett az oktatás legnagyobb problémája a tantermek szétszórtsága. 1978. szeptember 1-én egyesítik a három település iskoláit, de ezzel a körülmények nem javulnak, még 1981-ben is 20 épületben tanít 57 nevelő.

A 70-es években készített beszámolók alapján megállapítható, hogy jellemező a  délelőtt-délután váltó tanítás a tanteremhiány miatt, a szaktantermek kialakítása folyamatos, bár a tornaterem egyik területen sem megfelelő, a szertárak kialakítása nem megoldott, az irodák is igen kicsiny méretűek. Az épületek állaga gyenge, szükséges lenne a felújításuk.

A tárgyi feltételek javulásáról számolnak be az iskola vezetői, a 78-as évben vezették be az új tantervet, amely új oktatástechnikai eszközöket is igényelt. Ezek beszerzése folyamatos volt, egyre magasabb színvonalú.  Személyi ellátottsága az iskolának, és óvodának- mivel egy irányítás alatt működött- jó, szakos ellátottságuk 100%-os. 1964-65-ös tanévtől a napközi otthon beindul két csoporttal, amely folyamatosan bővül, egyre nagyobb igény van rá. A mindenkori iskolavezetés fontosnak is tartja, mindig igyekeznek a napközis munka feltételeit biztosítani.

Az 1970-es évek végére elkészül a terv az új központi iskola építésére. A tervek megvalósítását azonban késlelteti az évtized végén bekövetkező olajárrobbanás. Az iskolák egyesítését a lakosság fenntartásokkal fogadta.

A gimnázium megszűnése- a körülményeket tekintve- várható volt, a lakosság mégis rendkívül nehezen fogadta.

A 1982/83-as tanévben tértek át az 5 napos munkahétre. Az átmenet segítésére programokat szerveztek szombaton, versenyeket, őrs- és rajfoglalkozásokat.

Az kisdobos és úttörő rajok általában egy-egy osztályban, az osztályközösségek szervezeti kereteként alakultak. A raj összekötő láncszem a csapat és az őrsök között. A rajban gyakorolják a gyermekek a közösségi munka örömeit, a közös programok elfogadását, szervezését. Valamennyi rajvezető egyben osztályfőnök is, hiszen a két munka kiegészíti egymást, előnyt jelent a gyerekek nevelésében, jó alkalom nyílik arra, hogy az osztályfőnöki órák ismereteinek megvalósulását a gyakorlatban segítsék, illetve nyomon kövessék.

1989-től napjainkig

Az 1990-es éveket követően a képviselőtestület munkáját, a község fejlesztését kiterjedt intézményhálózat segíti. A gazdasági fellendülés, a munkahelyteremtés nehéz feladatai mellett komoly gondot fordítanak az intézmények fejlesztésére, az oktatás és közművelődés  színvonalának emelésére. Már az óvodában megkezdődik az alapozás, a közösségformálás. Ezt követően korszerű oktatási intézményben folyik a munka, jelenleg már községünk és Balsa község valamennyi diákja itt tanul. Igyekszünk megteremteni a feltételeit annak, hogy versenyképes, a jövő igényeinek megfelelő ismeretekhez jussanak a gyerekek, hiszen tudjuk, hogy a társadalmi elvárások egyre magasabbak velük szemben is, s az érvényesülés egyetlen lehetősége a minél magasabb szintű tudás megszerzése.

Az államilag szabályozott és (többé-kevésbé) anyagilag támogatott közoktatás — társadalmi céljából, lehetőségeiből és módszereiből adódóan — mindig az egységesítést szolgálta, és ez természetesen ma is így van. A cél minden társadalomban az, hogy az iskola bizonyos mértékig egyforma embereket produkáljon. Egy országon belül nagyjából ugyanazt a tananyagot kell elsajátítaniuk a gyerekeknek, és ugyanolyan erkölcsi, ideológiai, politikai, történelmi, társadalmi eszmék, kulturális hagyományok alapján történik az iskolai nevelés. Ennek a törekvésnek a megtestesítői a tantervek, amelyek a törvény erejével szabályozzák az oktatás-nevelés folyamatát. Egységesen, minden iskolára és minden tanulóra kötelezően központilag előírják a nevelési célt, az elsajátítandó ismeretanyagot és az alkalmazandó módszereket. A nemzeti tantervben végrehajtott nagyobb változtatási szándékot minden országban és minden korszakban komoly társadalmi viták és politikai csatározások kísérik, míg végül kialakul a társadalmi konszenzus vagy megszületik egy felsőbb hatalmi döntés. 
Minden nemzeti tantervben, mint hű tükörben láthatjuk az adott ország adott korszakára jellemző politikai, ideológiai és társadalmi sajátosságokat.

A mi iskolánkra mindig az volt és az jellemző, hogy a központilag megadott tanterveket figyelembe véve a helyi sajátosságoknak megfelelően, tanulóink igényeit szem előtt tartva alakítjuk ki a helyi programokat.

Az 1990-es évektől az új iskola épületébe 4-8. osztályos tanulóink kerültek. Az alsó tagozatok a területeken maradtak.

1991-ben Balsa ismét önálló, és az iskola visszakerül. Majd új iskola épül Balsán.

Ezek után  a gávai és vencsellői alsós tanulók is a központi épületbe nyernek elhelyezést az 1997/98-as tanévben.

2005. szeptember 1-jén a balsai felsős gyermekek ismét itt kezdik az tanévet, majd 2007. szeptember 1-jén az alsósok is. Az oktatáspolitika nem kedvez a kis iskoláknak, a gyermeklétszám alapú normatíva nem teszi lehetővé ezen iskolák fenntartását. Így jött létre 2005-ben Balsa és Gávavencsellő községek Intézményfenntartó Társulása.

2013-tól létrejön a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, így iskolánk az Ibrányi tankerülethez tartozik. A működtetés  Gávavencsellő Nagyközség Önkormányzatánál maradt.

2017-től a tankerületek összevonása után a Nyíregyházi Tankerületi Központ iskolája lettünk, majd a működtetés is a tankerülethez került.

Tárgyi feltételek

Az épület 3 szintes. 2010-ben korszerűsítésen esett át és 4 tanterem építésére került sor, mely az elsős tanulók otthona. Energetikai felújításon esett át 2019-ben, így minden szempontból megfelel a korszerű jelzőnek.

Részei:           

Alsó szint : aula

Befogadóképessége 600 fő, büfé, szertárak, raktárak, tornaterem, öltözők, 3 kisterem, 3 tanterem, folyosók, öltözőszekrények, belső udvar

Középső szint:   I. emelet:

8 tanterem, 1 kisterem, 2 számítástechnika terem, rendszergazda iroda, tanári, igazgatói, helyettesi és iskolatitkári iroda, szertárak

Tetőtér:         

4 osztályterem, 3 kisterem, helytörténeti szoba, öltözők, szertárak.

Az épülethez tartozik még: iskolaudvar, sportpályákkal, futóegyenessel, előkert, kerékpártároló, parkolók, kazánház, külső sporttéri lelátó, játszótér

Az iskola bútorzata megfelelő, az általános iskola alapkészletével rendelkezünk. Folyamatosan bővítjük pályázati összegekből. Interaktív táblák, okos táblák, számítógépek laptopok, tabletek segítik a korszerű oktatási- nevelési módszerek alkalmazását.

Személyi feltételek

Álláshelyek száma : jelenleg:  37

Pedagógus álláshelyek száma : jelenleg: 27

A szükséges felsőfokú végzettséggel a testület tagjai rendelkeznek. A nevelőtestület innovációra képes, nemzedéki feszültségektől mentes munkakollektíva, tagjai jelentős számban a település szülöttei, lakói.  Jó a testület szakos összetétele. A szakmai megalapozottságot nagyrészt a szakmai munkaközösségeknek tulajdonítjuk. Az a fajta műhelymunka jellemzi a működő munkaközösségeket, ami pedagógiailag is kiegyensúlyozottságot feltételez.

Tantestületen belül a szakmai munkát 3 munkaközösség koordinálja:

• természettudományi
• társadalomtudományi
• tanítói

A szakmai munkaközösségek önfejlesztő munkája 1990-ben kezdődött. Tevékenységük a pedagógiai-szakmai irányítás minden funkciójában kimutatható, felelős vezetői, szervezői az iskola életének.